Angeli Marina

Új írónőnő tűnt fel a mai, vámpíroktól hemzsegő könyvpiacon, de ő a mostanában divatos paranormális romantikustól kicsit eltérőt, de nagyszerűt alkotott.

Általában egy sorozat első könyve nem sikerül "tökéletesre", ezzel szemben a Vérkönnynek sikerült ezt a sztereotípiát megcáfolni. Külön gratuláció illeti meg a szerzőt, amiért szó sincs hangkeresésről, elsőre ennyire jó könyvet írt.

A könyv egy alaszkai szánhúzó versennyel kezdődik, amelyet eleinte nem tudunk hova tenni. De legyünk türelemmel, hiszen a végén minden a helyére kerül. (Bár azt nem értettem, hogy a Sam az eszkimó miért Nestorról érdeklődik?! Valahogy ezt a momentumot nem sikerült a helyére illesztenem.) Ezután rögtön visszautazunk Firenzébe, ahol sor kerül Konstantin és Iris első találkozására is.

S innentől kezdve pereg a történet, folyamatosan követelve az olvasó figyelmét... egy perc nyugalom sincs. Firenze-Párizs-New Orleans. A korok és helyszínek változnak, Iris és Konstantin állandó. A leírások tökéletesek, szinte magunk előtt látjuk az írónő által lefestett jeleneteket. A firenzei bált, Marie-Antoinette esküvőjét, a Comói-tó mellett álló házat.

A könyv középpontjában Konstantin és Iris szerelme áll, a vámpír és angyal párosítás valljuk be, nem mindennapi. Iris képes befolyásolni az emberek érzelmeit. Konstantin benne látja a megcsömörlött lététől való megváltást, melyet csak az igaz szerelem hozhat el számára. Kapcsolatuk különböző szakaszait velük együtt éljük át, és gondolkodunk el saját kapcsolatunkon. Érzékletes leírást kapunk a felmerülő nehézségek lelki hátteréről is, a "gyermekvállalás" problémájáról.

A "megszokott" szereplőkön kívül feltűnnek cambiomágusok, boszorkányok és egyéb természetfeletti lények. Tökéletesen kidolgozott mind a "természetfeletti lények" világa, mind a vámpírtársadalom felépítése. Betekintést kapunk a vámpírok származásába, amely igencsak meglepő és érdekes. (Nem csodálom, hogy az írónőnek is a Fáraó a kedvenc része!) Azaz a regényben egy tökéletesen megépített világ elevenedik meg a szemünk előtt.

A könyv végén felötlik a kérdés: Mikor jelenik meg a folytatás? Hiszen a történet magával ragad, és nem enged. De nem kell izgulni, állítólag már készen van, Angyalvér lesz a címe.

Aminek különösen örülök, hogy mindezt egy magyar szerző tollából olvashattam.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet, a paranormális világot, és egy jó könyvben vágyik elmerülni.

"Vérkönny / Angeli Marina

Köszönöm! :D
 

Megjelent és már kis is olvastam :) Szinte még meleg volt a nyomtatás, de rögtön magával ragadott az izgalmas és egyben meglepően szép, mozgalmas történet. Ritkán tud lekötni egy könyv ennyire, de örültem, hogy most sikerült. Hiába voltam fáradt és kimerült, letenni nehéz volt.
 

Írisz és Konstantin – Angyal és Vámpír

nevezhetném tűz és víz, vagy ég és föld kapcsolatának is, mely mennyi csodát és meglepetést tartogat.

Gyönyörű és hihetetlennek tűnő történet, de igaz - akár két ilyen különböző és eltérő „hallhatatlan” lény között is lángra lobbanhat egy olyan mély érzés, melyhez elég egy pillanat, de örökre magával ragad. Ez a Szerelem és a tiszta, őszinte szeretet! Ez az érzés egy csoda, ami itt megmutatta igazi erejét. 

Írisz és Konstantin évszázad okon át tartó kapcsolata oly magával ragadó. A hosszú idő alatt megoldásra váró feladatok, a kor és az újabb világ által kínált élethez való alkalmazkodás, és megpróbáltatásokkal szemben mindig diadalmaskodott a szerelem ereje, az összetartás melyet ez a mély érzés vált ki, mely képes legyőzni minden akadályt és győzelmet arat minden felett. A feladatok nem épp egyszerűek még két ilyen különös és nagy hatalommal bíró lénynek sem, de itt mutatkozik meg az, hogy mi mindenre vagyunk képesek szerelmünkért.(pl. Konstantin ellent tud állni a kísértésnek, hogy kedvesét bántaná és a vérét inná) Bárhol lehetünk, bármelyik korban, időben, a boldogság nem helyhez és időhöz kötött, itt nincsenek szabályok, itt csak az érzés van.

Írisz gondolkodás nélkül az életét is kockára tette, hogy megmentse Konstantin t. Csodálatos cselekedet, mivel tudod az életedet, a boldogságodat jelenti és nélküle semmi vagy, akár egy üres papír, vagy bármi. Az érzelmek, melyek megadják az értelmet az életednek, tesznek még kitartóbbá. Megváltoztatnak, alkalmazkodásra ösztönöznek, mely jön magától. Itt minden perc lehet csodás és magával ragadó, emlékezetes, felejthetetlen.

Úgy érzem nem csak izgalmas olvasmányra, egy szép, tartalmakban gazdag történetre leltem, hanem átéreztem a mondanivalóját is. Szinte beleképzeltem magam, és volt hogy szinte izgatottan vártam, vagy elsírtam magam, mi fog történni. Akár a saját életemet, küzdelmeit, megpróbáltatásait is szemléltetheti más formában és megvilágításban, (bár ez bárki életére igaz lehet) melyben milyen nagy segítséget és erőt tud adni az Igaz Társ, aki őszinte érzelemmel és támogatással áll melletted. Akármennyire is nagy lehet a különbség, az érzés magával ragad, erősebb és diadalt nyer. Mindegy milyen vagy és milyen a párod, különböztök, vagy sem, hány évesek vagytok, legyen meg az összhang és a harmónia. Talán a különbözőség, a dolgok más szemmel történő látása teszi ennyire széppé és izgalmassá a dolgokat, mert tudni kell érezni, hogy mindenki más, de tele rejtelmekkel, sebekkel, örömmel, bánattal, félelemmel, de Ő így szép, csodás a maga valójában, így teljes és egyedi, mert így van összegyúrva és lehet, hogy pont neked alkották így. Az élet kifürkészhetetlen, de mindennek van miértje.

A két főszereplő ereje, igaz nem mindennapi jelenségek, és nem összehasonlítható az általunk bírt lehetőségekkel, de maga a cél, a hit és a tenni akarás vihet előre, hogy elérd a vágyaidat, álmaidat, és megvalósítsd cél jaidat. Higgy magadban, a benned rejlő hatalmas erőben!
 

 Várom a folytatást, hogy újabb izgalmak táruljanak elém, mely akár más szemmel láttatja a dolgokat."

Kovács Judit

Az interjúhoz kattints ide ! 

Első nap: Harc az elemekkel

„A könyvhéten dedikálod majd a könyvedet”, csengnek a fülemben Laci szavai, mikor első nap, zuhogó esőben, belépek a könyvhét színes forgatagába, hónom alatt a még meleg plakátokkal.

219. pavilon, a Váci utca bejáratánál. Istenem, milyen jól jönne most Iris természetfeletti ereje, milyen egyszerű lenne átrepülni a hömpölygő tömeg fölött, és egyenesen az Aposztróf kiadó standjánál landolni.

De sajnos nekem ez nem megy, bármennyire is vágyom rá, ezért kénytelen vagyok a saját lábamon, a minimum tíz centis cipősarkaimon végig tipegni a bokaficamító macskaköves burkolaton.

Durván negyed óra alatt el is jutok a célhoz, a kissé elázott plakátokkal a kezemben.

- Marina, tudnád dedikálni a könyvedet a hölgyeknek?- hallom Milada kedves hangját a távolból.

- Kinek és mit? Milyen könyvet? Írtam én egyáltalán valamit?

Úristen, hát persze a könyv a Vérkönny. És mit fogok beleírni, és hogy írom egyáltalán alá, a művésznevemet? Tegnap este, ugyan mondta a lányom, hogy- Mama gyakorold az aláírást! - persze nekem nem volt időm rá. Miért is nem hallgattam rá?

A két hölgy továbbra is türelmesen várakozik az én fejem viszont a vörös különböző árnyalataiban pompázik.

Nagy nehezen ráfirkantok pár macskakaparást a könyv belső oldalára, és közben egyfolytában vigyorgok, mint egy megbuggyant vadalma.

Második nap: Hogyan érezzük magunkat fesztelenül?

Fesztelenül? Képtelenség.

Írónő kedves- szólít meg valaki.

Körbenézek, egy írót sem látok magam körül. Értetlenül nézek a delikvensre.

- Ön Angeli Marina, a Vérkönny szerzője?- kérdezi félszegen.

- Igen, én vagyok-, dadogom, és már írom is alá az orrom alá tolt könyvet.

Aztán megérkezik Magdi Nagyaszzony, a Victória kiadó tejhatalmú úrnője, és vonszolni kezd a tömeg felé.

- Gyere, bemutatlak ennek-annak, nem fog sokáig tartani- csacsogja.

Három óra. Ennyi volt a vesszőfutás, kiadóról, kiadóra és közben egyfolytában csöngött a telefonom.

Minden fellelhető ismerősöm telefonált, még a balatoni szomszéd is hogy elöntötte a víz a nyaralót.

Harmadik nap: Második otthonom a könyvhét

 Reggel kilenc, álmosan siklik velem a mozgólépcső a felszín felé. Két vitamin bombát is lenyomtam reggel, de nem használt semmit. a szememet alig bírom nyitva tartani.

- Sebaj, majd Magdi magamhoz térít. 

- Meki vagy Börger?- szegezi nekem a kérdést, mikor leteszem a táskámat a pultra.

- Ennyire rosszul nézek ki?

- Voltál már rosszabb formában is – vigasztal.

Két hosszúkávé után valamelyest embernek kezdem érezni magam, és egy fél óra múlva már nőnek is.

- Ma lazítunk, egy kicsit- mondja mosolyogva.

- És pedig?

- Fogadásra megyünk, tudod, ma van a könyvek éjszakája,a scolárosok meghívtak minket.

- Nem tudtam- dünnyögöm.

- Hozd magaddal a könyvet is, majd meglátod milyen sikered lesz.

Este tíz. A Vörösmarty téren, még mindig rengetegen vannak, az eső már a múlté, a csillagok fényesen ragyognak a fejünk felett, és én úgy vonulok be a fogadásra, kezemben szorongatva a könyvet, mint egy kisiskolás az első osztályba.

Negyedik nap: A dedikálás napja (Június 6.)

Készülődés, sütővas csattogás, sminkes pamacs halk nesze, ruhasuhogás.

Majd száguldás az Üllöi úton, szlalomozás az autók között.

- Mama, meg akarsz, minket ölni?- kérdezik a lányok kánonban.

Pár perccel négy előtt esünk be, az előző dedikálás még tart.

Ingatagon balanszírozok a hatalmas epres tállal és a pezsgővel a kezemben.

- A rózsaszirmok, hol vannak a rózsaszirmok?

Végül minden klappol, az asztalnál már páran várakoznak.

A lábam remeg, a kezem izzad, és kissé hányingerem van.

Bevágódok a székbe, majdnem úgy mintha valaki belökne, és elkezdem aláírni a könyveket.

Aztán egy fekete pólós, tipikus művész hölgy ül le a szemközti székbe.

- Kinek dedikálhatom?- kérdezem automatikusan.

- Sóvágó Katalinnak- mondja.

- Majdnem leesek a székről.

- Hát eljött, pedig nem is reméltem, hogy el fog jönni- cikázott végig az agyamon.

Összeölelkezünk, mintha régi jó barátok volnánk, pedig csak néhány emailt váltottunk egymással.  

Persze mindketten tudjuk mi fűz minket össze. Anne Rice, és az ő fantasztikus vámpírkrónikái, amelyeket Kati fordítása emelt méltó helyre a magyar könyvpiacon.

Aztán egy hatalmas vörös rózsacsokrot látok felvillanni, a virágok közt a férjem mosolyog.

Tedd, csak le oda- mondom udvariatlanul, de hát azt sem tudom hol áll a fejem. Mire ő megsértődik.

Gyorsan száguldanak a percek , sőt az órák és én, egyre csak írom és írom a már megszokott , sőt megszeretett nevemet.

ANGELI MARINA

amarina.hu

Hamarosan olvashattok felőlem és Vérkönny című könyvemről, mely a héten jelent meg!